Az augusztus 20-i hetet magyar filmekkel indítottuk, majd jött két sorozat-évad, amit zártunk, egy újabb Sam Rockwell lazaság és a hétvégén a negyedéves filmmaratonunk, ahol többeket között Aaron Sorkin remekelt.
The Winning Season (2009) - Comedy, Sport - Dir.: Jim Strouse - IMDb: 6,6/10; My rating: 6/10
Bill, a lecsúszott kosárlabdaedző kénytelen feladni a piát és hímsoviniszta hozzáállását a szebbik nemhez, amikor arra vállalkozik, hogy egy nem túl nagyreményű női kosárlabdacsapatot eljuttasson a bajnokság élvonalába. A Sam Rockwell főszereplésével készült vígjáték egy több értelemben is esendő férfiember átalakulásáról szól, aki megpróbálja megérteni a nőket. ► Oké, a felvezetőben minden benne van... már-már Sam Rockwell-re szabva, aki a hátán viszi a filmet főszereplőként. Rockwell-nek a humoros, szarkasztikus karakterek megformálása áll talán a legjobban, de aki látta a Moon-ban, a Jessie James-ben, vagy a Green Mile-ban, illetve tavaly a Három óriásplakátban, az persze tudja, hogy komolyabb drámákban is remekel. Ez a vígjáték nem egy világmegváltó darab, de van benne egy-két megmosolyogató húzás és Rockwell egyedisége összességében kellemes szórakozássá teszi ezt könnyed vígjátékot.
Molly's Game (2017) - Biography, Crime, Drama - Dir.: Aaron Sorkin - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
Molly Bloom (Jessica Chastain) tehetséges profi síelő, aki az olimpiai aranyra hajt, ám egy baleset következtében fel kell adnia egész addigi sportolói karrierjét. A belevaló lány új álmok után néz: Los Angelesbe költözik, ahol személyi asszisztensként kezd el dolgozni, másodállásban pedig főnöke pókerklubja vezetésébe is besegít. Egy kis lelemény és kitartás árán Molly a legnívósabb klub élére küzdi fel magát, ahol percenként dollármilliók cserélnek gazdát. A sikeres vállalkozásra az orosz maffia is felfigyel, csakúgy, mint az FBI. ► Ha van szupersztárja a forgatókönyvíróknak ma Hollywoodban, az Aaron Sorkin, aki nem tud olyan zseniális rendezővel dolgozni David Finchertől Danny Boyle-ig, hogy a végeredményen ne az ő kézjegye, stílusa látszódjon a legjobban. Ha a nevét nem is, valamelyik szellemes aforizmákkal tűzdelt – és villámgyorsan tüzelt – párbeszédét biztosan hallotta már mindenki, a nagy kedvenceim pl. a Charlie Wilson's War vagy a The Social Network filmekben. Az Elit játszma ugyancsak parádés Sorkin-film. Kisujjában van a dramaturgia, tudja, hogyan zsonglőrködjön az idősíkokkal, és mikor varrja el a nyitva hagyott kérdéseket ahhoz, hogy a legnagyobb érzelmi hatást váltsa ki az emberből. A póker világát úgy tudja bemutatni, hogy az is érdeklődve és figyelmesen követi, aki eddig csak Korda Gyuri ugrott be a bulvárlapokba kívánkozó sztorik és hatalmas tétek mellett. A zseniális alakításokkal (Jessica Chastain, Idris Elba, Kevin Costner) tűzdelt, sodró lendületű, stílusosan megrendezett és fenomenálisan megírt morális mese, ugyanakkor szórakoztató, felnőtt moziélmény, amiből manapság nincs túl sok.
Life of the Party (2018) - Comedy - Dir.: Ben Falcone - IMDb: 5,5/10; My rating: 5/10
Mit tehet az ember, ha hirtelen észreveszi, hogy már nem kamasz? Deanna (Melissa McCarthy) ugyan kicsit nehézkesen törődött bele a megváltoztathatatlanba, de azért tudja a választ: beiratkozik az egyetemre, és ott a suliba járókat (köztük a saját lányát) meghazudtoló hévvel veti bele magát mindabba, amit egy rangos tanintézmény kínál: pia, bulik, pasik és még több pia. Azután még egy kis buli... ► MacCarthy játéka most is szórakoztató és Deanna karaktere is szerethető, ennek ellenére bizonyos jelenetekben mégis erőltetettnek hathat. A film bizonyos pontnál annyira tömény, követhetetlen és lapos dialógusokkal operál, hogy az elvesz az alkotás élvezeti értékéből. A partiállat tele van nyolcvanas évek-nosztalgiával, azonosulásra hívó szituációkkal és főszereplővel, illetve remek zenékkel és pörgős partikkal. Azonban az aranyos mondanivaló – azaz, hogy szeresd önmagad – súlytalan, a feminista színezetű üzenet nem elég hangsúlyos, a poénoknak pedig jó, ha a fele betalál. Így még a Christina Aguilera-cameo sem menti meg A partiállatot a középszerűségtől.
The Big Bang Theory: Season 11 (2017-2018) - Comedy, Romance - My rating: 8/10
11 évvel ezelőtt, amikor az Agymenők berobbant – ahogy a karakterek is kimondták -, nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap: Sheldon megházasodott. Az a totálisan kocka, szociális érzékenységét tekintve deficites férfi, aki él halt a tudományért, beengedett egy nőt a szívébe és feleségül vette végre... ► A visszajelzések alapján sokak szemében ez is a sorozat gyengéje, hogy miközben a karakterek fura tulajdonságaiból adódó humoros pillanatok elkezdtek a háttérbe szorulni, átment egy enyhe romantikus dramedybe, ami révén sokkal több szerelmet és érzelmet kapunk, és egyre kevesebb agymenést. Megítélésem szerint azonban az S11semennyivel sem volt rosszabb, mint az előző, vagy az azelőtti. Hiszen a romantikus pillanatok közt olykor még mindig képesek a tudomány világában szárnyalni a karaktereink, és amikor elemükben vannak, akkor nincs párja a sorozatnak. (Pár hete még elég optimistán beszéltek a csatornánál egy esetleges 13. évadról, sem ők, sem a készítők nem a 12. szezont szánták utolsónak. A múlt héten viszont jött a hír, hogy Jim Parsons nem akarta folytatni a sorozatot, így a most ősszel induló 12. évaddal véget is ér a sorozat.)
Hereditary (2018) - Drama, Horror, Mystery, Thriller - Dir.: Ari Aster - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
Miután Ellen, a Graham család nagymamája meghal, lánya egyre több megmagyarázhatatlan eseménnyel szembesül anyja múltjából. Minél többet fedeznek fel az elhunyt asszony életéből, annál baljósabb változások következnek be a család élő tagjainak életében. És mi lehet a vérfagyasztó örökség? ► Mit lehet mondani egy olyan filmről, amelyet már a megjelenése előtt kikiáltottak az elmúlt évek legfélelmetesebb horrorjának és Az ördögűző méltó örökösének? Ari Aster rendezői bemutatkozása, az Örökség, vitán felül az év egyik legmeghökkentőbb, legfurcsább és legkiszámíthatatlanabb filmje lett. Az Örökség egy briliáns, bensőséges, szorongással teli, nyomasztóan közelről ábrázolt családi dráma, amelyet fájdalmas őszintesége mellett paranormális cselekménye tesz rémisztővé. Az audiovizuális kombinációhoz a szereplők fenomenális színészi játéka társul, amitől egy állandóan feszült, mélyre hatoló, felejthetetlen alkotás született. Az aggodalmas igazsága azonban az, hogy a családi örökség elkerülhetetlenül, mélyen beivódik az ember létébe, és ennek feldolgozása sosem egyszerű.
The Light Between Oceans (2016) - Drama, Romance - Dir.: Derek Cianfrance - IMDb: 7,2/10; My rating: 6/10
Tom Sherbourne (Michael Fassbender) az első világháború traumája elől menekülve az Északi-tenger egy magányos világítótornyára kér szolgálatot. Ez hosszú hónapokon át tartó egyedüllétet jelent egy talpalatnyi szigeten, a világtól elzárva. Azonban nem sokáig marad magányos: hamarosan beleszeret a legközelebbi településen élő Isabelbe (Alicia Vikander), akivel össze is házasodnak, hamarosan pedig gyereket várnak. Azonban első magzatuk elvetél, a következő pedig halva születik, Isabel pedig mély depresszióba zuhan. Ekkor pedig, mintegy isteni gondviselésként, egy csónak jelenik meg a sziget partjainál, benne egy csecsemővel... ► Cianfrance kellemes, az érzelmeket hatásosan megjelenítő stílusban veszi végig Tom és Isabel kapcsolatának stációit, azonban az elegáns montázsok jelentéktelenek, nem hoznak valódi mélységeket kettejük dinamikájába. A film végig az érzelgősség és a valós emberi dráma határán egyensúlyoz, olykor azonban mégis giccsbe hajlik: a nyitó kép a felkelő, majd a zárlat a lemenő nappal, az egymásnak írott levelek szentimentalizmusa és a mondanivaló hangsúlyozása kifejezetten mesterkélt. A The Light Between Oceans túlnyomórészt egy képeskönyv, amit jó érzés végiglapozgatni, de ebben ki is merül minden jelentősége. Sem tartalmában, sem érzelmeiben nem tudja azt a szintet képviselni, ami figyelemre méltó lenne...
A mi kis falunk: Season 2 (2018) - Comedy - My rating: 5/10
A sorozat egy kis falu mulatságos hétköznapjait mutatja be olyan karakterek segítségével, akikkel csak és kizárólag itt találkozhatunk: egy ügyeskedő polgármester és kultúrharcos asszisztense, egy testépítő pap, egy szexi kocsmáros, egy féleszű rendőr, egy rezignált körzeti orvos és egy playboy foci edző. A vidéki környezet és a számtalan külső felvétel olyan keretbe helyezi a sorozatot, mely garantálja a felhőtlen szórakozást és a tökéletes kikapcsolódást. ► Az A mi kis falunk új évadát csak úgy lehet szeretni, mint a „mi kutyánk kölykét”, vagy a „magyar narancsot”. Vannak benne átlagon felüli epizódok, de a 2. évad részeinek többségén már csak az ötlettelenség, a kínlódás látszott. Egyértelműen a forgatókönyv a gyatra: bántóan sok volt az indokolatlan ordibálás, esés-kelés, rábízták magukat a részeg/beszívott poénokra, ami nem túl elegáns megoldás. Egy vígjáték nézése közben felhőtlenül kellene a térdemet csapkodni, vagy minimum örülni annak, hogy szombat este tévézhetek, nem pedig feszengeni, pedig ez történt. Az évad 8 részéből mindössze 2-3 van olyan, ami miatt még kitartottam a végéig...
Kincsem (2017) - Adventure, Drama, History, Romance - Dir.: Gábor Herendi - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
Blaskovich Ernő mindenét elvesztette a szabadságharc után. Céltalan, kicsapongó életet él, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel a sors tálcán kínálja neki az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le ősi ellenségét, von Oettingen bárót. Egyre durvuló rivalizálásukat azonban bonyolítja, hogy Ernő menthetetlenül beleszeret Klara von Oettingenbe, apja gyilkosának lányába. ► Ha már eltapsolunk hárommilliárd forintot egy filmre, tegyük stílusosan. Vegyünk egy világhírű pacit (Kincsemet soha senki sem győzte le, nemzetközi szinten máig jól hangzik a neve, ha nem is ér fel népszerűségben Puskással), a valóságot kezeljük kiindulási alapként, helyezzük a hangsúlyt a szenvedélyre és a magyarosch virtusra, szórakoztassuk a népet, nem kell mindig a dráma. Herendi Gábor nem szívbajos típus, merte lazára venni a figurát, és dögunalmas történelmi tabló helyett összehozott nekünk egy meglepően jó kis kosztümös kalandfilmet, amelyben nem az értelmet kell keresni, hanem az érzelmet, és akkor nagyon jó hangulatban fogjuk eltölteni a moziban a két órás játékidőt. És bár voltak számomra kevésbé tetsző megoldások - a szelfikkel, lájkokkal, Flour Tomival és steampunk-jelmezekkel felturbózott vonal -, ha Herendi célja az volt, hogy készítsen három milliárdból egy kedvelhető, de csak középszerű romkomot, akkor sikerrel járt...
A Viszkis (2017) - Action, Adventure, Biography, Crime, Drama - Dir.: Nimród Antal - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Vagány volt, híres lett. Ő az, akit mindenki ismer, olyasmit mert, amit senki előtte, és aki mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járt. És aki minden bankrablása előtt megivott egy pohár viszkit. ► Antal Nimród filmje már a keretes elbeszélési formájával is meglehetősen okos nézőpontba helyezkedik: a történet keretét egy kihallgatás adja, ahol a frissen elcsípett Viszkis (Szalay Bence) és az izzadós-dohányzós-idegroncs nyomozók prototípusa (Schneider Zoltán) egy szobában ül és beszélget. A Viszkis pedig mesél. A Viszkis látszólag ügyesen elkerüli azt, hogy Ambrus Attila fejére glória kerüljön. Nem ítélkezik, és nem célja, hogy hősként tekintsen bárki is a bankrablóra. Inkább az ellentmondásos alak emberi mivoltára koncentrál, ezzel pedig azért valahol arra ösztönzi a nézőt, hogy pozitív figuraként tekintsen Ambrusra. Teszi mindezt úgy, hogy a szkeptikusok hangját, a nyomozót végtelenül negatív karakterként ábrázolja, a döntést pedig meghagyja a nézőnek. Az akciójelenetek látványosak, de olyan érzésem volt, hogy nem illeszkednek megfelelően a bemutatott történetbe, túl hollywoodi... A stáb ezen a téren egyébként becsülendő kihívások elé állította magát, melyeknek rendre meg is feleltek - a film igazából csak színészileg nem kíván bravúrt, de ez leginkább a korlátok közé szorított karakterek érdeme, nem a színészeké. A másik pedig, hogy nyilvánvalóan nem feladata egy akciófilmnek, hogy az ország kérdéseiről moralizáljon, A Viszkis annak főszereplője okán megtehette volna. Ahogy annak idején Antal Nimród a Kontrollt forgatva duplafenekű közönségfilmben gondolkodott, tehette volna itt is azt. Szóval, azért többet vártam...
***
Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
