A múlt hétre jutott minden: felnőtt animáció, tragikomédia, dráma, western, Deadpool, pszichothriller és sci-fi akció is. Ráadásul mind jó választásnak bizonyult!
Technotise - Edit i ja / Technotise - Edit és én (2009) - Animation, Drama, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Stevan Djordjevic, Nebojsa Andric, Aleksa Gajic - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
Belgrád, 2074. Edit Stefanović pszichológia szakos hallgató, aki miután hatodszorra is megbukik az egyik egyetemi vizsgáján, elhatározza, hogy elmegy egy dílerhez, aki illegálisan szerzett katonai chipet ültet a testébe. A lány, ennek segítségével bármit képes lesz megjegyezni, amit valaha látott... A karjába ültetett chip azonban önálló életre kel. A lány szervezetén belül egy párhuzamos személyiség fejlődik, hihetetlen képességeket kölcsönözve Editnek. A rendkívül gyorsan növekvő másik azonban, pillanatok alatt átveszi az uralmat mind Edit teste, mind pedig az agya fölött. A lány kényszerű versenyre kel az idővel, hogy megvédje saját emberi mivoltát... ► A cyberpunk műfaj megszokott történetelemei természetesen mind előkerülnek, a pörgető drogoktól a VR alkalmazásokon át az implantokig meg az arctalan multikig. A dialógusok tele vannak remekül eltalált, unott-kopott-agresszív utcai szlenggel, belső viccekkel. Ez teszi igazán plasztikussá a főszereplőt és haverjait, akik napjaikat drogozással, extrém sportokkal, dugással és más szórakoztató tevékenységgel töltik. A lassanként kifejlődő központi szálat ezek az epizódok kísérik végig és adják meg a film egyediségét. A látványvilág nem tökéletes ugyan, de nem ront sokat az élvezeten... Tisztességes cyberpunk animációs film Szerbiából, amely a pénz hiányát kreativitással, az eredetiséget pedig hamisíthatatlan kelet-európai hangulattal pótolja.
The Death of Stalin (2017) - Comedy, History - Dir.: Armando Iannucci - IMDb: 7,2/10; My rating: 8/10
A diktatúrákban a rendszer kegyeltjei semmivel sincsenek nagyobb biztonságban, mint az átlagember. Tudva ezt, próbálnak minél nagyobb befolyásra szert tenni a saját kisebb-nagyobb birodalmukban, minél jobban odadörgölőzni a legfőbb vezetőhöz és minél több terhelő bizonyítékot beszerezni a konkurenciáról. A humor, a magánvélemény, a kritika, az irónia és társai egy idő után teljesen kikopnak, ez persze hatással van a közhangulatra, a gondolkodásra, a felelősségvállalásra és a döntéshozatali mechanizmusra is. A hatalom közelében egyformán megtalálhatóak a ravasz, az éles elméjű és a végtelenül buta emberek. A legfőbb vezető halála felkavarja az állóvizet... ► Francia képregényből készült filmvígjáték, vagy inkább tragikomédia, hiszen a nagyszerű színészi alakításokat felvonultató film egy olyan társadalmi politikai közegbe ad bepillantást, ami egyszerre kegyetlen realitás és túlzásbavitt bohózat. A Sztálin halála történelmi filmként is egész jól megállja tehát a helyét, a legkomolyabb történelmietlensége az, hogy Iannucci bő egy év eseményeit sűríti bele a rettegett diktátor halála utáni 48 órába. Végső soron egy olyan szatírát kapunk, amihez foghatót ritkán találunk. Nem veszik el a részletekben, és fesztelenül, a történelmi örökség súlya nélkül ökörködik a szovjet politika abszurditásáról és bűneiről. Szórakoztat, de közben súlyos bűnökről mesél. (Az oroszoknál a Sztálin halála nem is került bemutatásra.)
American Animals (2018) - Crime, Drama - Dir.: Bart Layton - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Négy fiatal srác a világ egyik legvakmerőbb műkincsrablását eszelik ki az Egyesült Államok történetében. Az életüket azonban összetévesztik egy mozifilmmel... ► A The Imposter rendezője csinált egy félig dokumentum-, félig játékfilmet (bár inkább 10-90% az arány), ami folyamatosan lebegteti a saját igazságtartalmát, de közben éppen, hogy súlyt ad a történéseknek azzal, hogy folyamatosan emlékeztet arra, hogy valós embereket látsz és nincs hepiend, csak a szomorú következmények. Látszólag nincs benne semmi nagy truváj, de mégis hatásos ez a megközelítés, ahogy Barry Keoghan és Evan Peters játéka, vagy ahogy a fényképezés, az operatőri munka is sokat ad a látottakhoz. Két órás, hosszúnak is ható film, ami inkább komoly dráma, mint krimi.
Soleil rouge / Vörös nap (1971) - Action, Western - Dir.: Terence Young - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
A Vadnyugaton keresztül robogó vonatot, melynek utasa a japán nagykövet, rablóbanda támadja meg. Az útonállók a vonat arany-szállítmányát akarják. Az arany mellett azonban elrabolják azt az ősi japán kardot is, amit a nagykövet ajándékba vitt az amerikai elnöknek. A nagykövet testőre és a rablóvezér, akit társai elárultak, a banda után ered... ► Fülig vigyor voltam, mikor véletlenül rátaláltam gyerekkorom egyik rongyosra nézett westernjére. Bár erősen megrágta az idő vasfoga a filmet, azért már csak a nosztalgia miatt is nagyon jól szórakoztam rajta. Persze más 10-12 évesen látni ezt filmet még a 80-as években, és más most. A női nézők megkapták Alain Delont, a férfiak Ursula Andresst, Bronson adott a macsóságnak, de Mifune karaktere megadja azt a bizonyos pluszt a filmben, ami miatt nem lesz teljesen átlagos az alkotás. A történet nem túl bonyolult és kiszámítható, valójában a szamuráj-cowboy kettős miatt érdekes: a Kelet-Nyugat ellentét elsősorban humor formájában nyilvánul meg, ami mégsem felszínes, sikerült valamennyit átadni a szamuráj szellemiségből. Minden a tisztes középszer felé mutat, azonban mégis van egy olyan egyedi bája a filmnek, ami miatt mégis megmarad az emlékezetünkben.
Deadpool 2 (2018) - Action, Adventure, Comedy, Sci-Fi - Dir.: David Leitch - IMDb: 8/10; My rating: 7/10
Az eltorzult képű, de gyakorlatilag elpusztíthatatlanná tett egykori zsoldos, Wade Wilson, avagy Deadpool újra rátalál kedvesére, aki elfogadja őt így is. Vajon meddig tarthat a boldogság, mi az ára annak, hogy a szuperhős újra akcióba lendüljön? DP-nek rá kell találnia a szívére, jelentsen ez bármit is, és azt, hogy megjelenik a színen a jövőből egy időutazó mutáns, Kábel, aki egy duci kisfiút akar megölni. És aki ismeri a képregényeket, az tudja, a mocskos szájú, gyakran mindenféle morális megfontolást a vécén leöblítő Deadpool gyengéi a gyerekek és a kisállatok, így nem hagyhatja, hogy az irdatlan erejű, fémkarral és vörös lézerszemmel is felfegyverzett gyilkológép bevégezze a küldetését – ám ehhez kell egy szupercsapat, az X-Force. ► A szókimondó, szószátyár bérgyilkos sokadmagával tér vissza egy második felvonásra, ráadásul egy egészen picit még meg is tudott újulni az előző részhez képest, bár a tempóján lett volna mit javítani. A DP2 provokatív stílusába állítólag csak a baba Hitler megölése nem fért bele, egyébként változatlanul szórakoztató és változatos módon csinál viccet a rivális filmekből és stúdiókból, Ryan Reynoldsból, a politikai korrektségből, a homoszexualitásból, az erőszakból vagy úgy általában a popkultúrából. Ami viszont új szintre emeli a humort, hogy a film legelső jelenetének árnyékában sok minden új értelmet nyer. A viccelődés például keserűbbé és még az eddiginél is cinikusabbá válik, de közben pont ez adja a legnagyobb erényét: Deadpoolról ugyanis kiderül, hogy nem csak jó humora, de óriási szíve és érzelmei is vannak. Ezzel együtt azonban még mindig az a nagy kérdés, hogy el lehet-e sütni mégegyszer (többször) egy egyszer elsüthető poént? Hát, most még talán igen, de egy újabb folytatáshoz már több kell ennél...
Marrowbone (2017) - Drama, Horror, Thriller - Dir.: Sergio G. Sánchez - IMDb: 6,6/10; My rating: 7/10
Rose és négy gyermeke leköltözik vidékre, ahol megpróbálnak új életet kezdeni. A múlt sötét titkokat rejt, így nem csoda, hogy megváltoztatják a nevüket és a família Marrowbone vezetéknévvel él tovább. Az anya egészségi állapota azonban rohamosan romlani kezd, halálos ágyán pedig a legidősebb fiú (George MacKay) ígéretet tesz neki, hogy vigyáz a testvéreire. Fél év múltán azonban váratlan látogatójuk érkezik, aki felborítja korábbi csendes életüket, ezután pedig egy ügyvéd is érdeklődni kezd a család rejtélyes múltja felől. ► Alapvetően egy családi drámáról van szó, ami aztán átfordul pszichothrillerbe. Technikailag nem érheti kritika a látottakat, szépen fényképezett, jó atmoszférájú alkotás, amiben a színészek is helytállnak, az okosan felépített forgatókönyv pedig a tört idősíkok használatával a történet tekintetében folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. A közel kétórás játékidő elég elnyújtottá teszi a filmet, ellenben bőven hagy teret a karakterek kibontására. A film nem tökéletes, az alkotók sok meglepetéssel nem szolgálnak, de jól építik fel a cselekményt, így mégis hatásos.
Upgrade (2018) - Action, Horror, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Leigh Whannell - IMDb: 7,7/10; My rating: 8/10
A nem túl távoli jövőben Grey (Logan Marshall-Green) feleségét megölik. Nem lehet tudni, pontosan kik tették, és miért, a rendőrség pedig szokás szerint nem áll a helyzet magaslatán. Üresség, magány, kétségbeesés. A férfi szomjazza a halált, majd pedig a bosszút. A sci-fis/technológiai csavar az, hogy Grey maga is lebénul a támadásban, de egy briliáns jóakarójának köszönhetően lehetőséget kap rá, hogy újra teljes életet éljen. Beleültetnek a gerincébe egy STEM nevű csipet, amely teljes egészében helyrehozza a motorikus funkcióit. De... ► A Fűrész és Insidious filmek írója újra meglebbentette tehetségét, ráadásul rendezőként még fejlődést is sikerült felmutatnia. A filmre kapott fillérekből (5 mUSD) egy átlagon felüli mozit - gyakorlatilag egy Black Mirror epizódot - hozott ki, ami túlzás nélkül 10-szer drágábbnak tűnik a vásznon, mint amennyibe valójában került. Ugyan a produkció legtöbb fordulata viszonylag kiszámítható, de a tudományos fantasztikumban és annak hétköznapjainkkal kapcsolatos relevanciájában is igyekszik meghaladni a B-kategóriára jellemző bugyutaságot. A főszerepet játszó Logan Marshall-Green - a szegény ember Tom Hardy-ja - is megfelelő választás volt a szerepre, és az operatőri munkát is dícséret illeti. Egyértelmű, hogy a forgatókönyv sem csak azért tartalmaz bizonyos elemeket, mert menő akciójeleneteket lehet azokra építeni, hanem mert egy koherens, intelligens történetmesélői szándék részét képezik. Fillérekből készült, színvonalas, de sok lehetőséget kihagyó high-tech Bosszúvágy-remake...
***
Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
