Az elmúlt években a gyerekek keresztelője kapcsán gondolkodtam el azon, hogy vajon hogyan is kellene kezelnem ezt a hitbéli dolgot az ő nevelésük kapcsán, amihez aztán később is következetesen tudnék ragaszkodni. Itt azonban először azt kellett tisztáznom magamban, hogy én hogyan állok a témához.
Az elején szeretném rögzíteni, hogy én alapvetően nyitott vagyok a vallásokra, meg úgy minden egyéb véleményre, és elsősorban azt nézem, hogy mit mondanak, és nem azt, hogy kik. Nem ismerem eléggé alaposan az egyes hitvilágok fundamentumait, nem is azzal akarok érvelni, hogy ki, mikor, mit mondhatott, milyen ellenkező bizonyítékok(nak látszó dolgok) láttak napvilágot, hanem csak a gondolkodásom logikáját szeretném bemutatni.
Meggyőződésem, hogy az egyházak léte az emberek haláltól való félelmén alapul. Ez a mindenki számára ismeretlen, - vélhetően - nem megúszható esemény, a tapasztalatok alapján - hol kisebb, hol nagyobb - fájdalommal jár. Hogy ez után mi jön, nem tudja senki, legfeljebb erősen hisz benne, reménykedik, hogy nem valami rossz. De ahogy mondani szokták, még nem jött vissza senki, hogy elmondja.
Az ismeretlen, a "vég" előtti fájdalom, a tehetetlenség, és a mindebből adódó kilátástalanságra ad "választ" az egyház, aki azt mondja, hogy az ismeretlen mégsem ismeretlen, a fájdalom az átmeneti, utána ugyanis - ha hiszel, ha bennük hiszel - "jó helyre" kerülsz, egyébként elkárhozol, a Pokolban tüzes vassal fognak simogatni a világ végezetéig...
Azt meg tudom érteni, hogy a tudatlan, a szegény, a nyomor kilátástalanságában élő emberek miért reménykednek és miért akarnak hinni abban, hogy haláluk után valami jobb, sokkal jobb jön, de egy tanult, egészséges, értelmiségi ember miért nem látja világosan, hogy ez az egész hit dolog azért van, mert semmi információnk nincs a halál utáni életről. Azért mert nem tudunk róla semmit, miért kell egy valamiben hinnünk, mindenfajta bizonyíték nélkül? Tudom, hogy sokak azért is hisznek, mert szeretik a biztos pontokat az életükben, hiszen ezzel egycsapásra megoldódik minden, nem kell minden reggel arra ébredni, hogy "akkor most mi is az életem értelme??". Az egyház szerint megvan a válasz, nem kell aggódni! Ez viszont így túl egyszerű, már gondolkodni sem kell...
A további problémám az egyházakkal az, hogy az egyházak manapság is rengeteg kiváltsággal rendelkeznek, világpolitikai befolyásra tettek szert, bár tevékenységük jelenleg kevésbé látványos, mint a középkorban, amikor a vallási háborúk révén milliószámra gyilkolászták a nekik nem szimpatikus vallásban hívőket a "kultúrált" Európában, de hatalmi és társadalomalakító tevékenységüket most is jól lehet látni.
Nem akarom elővenni az álszent, pedofil, rasszista papok példáit - itthonról és a nagyvilágból -, amelyek - tegyük fel - a hatalmas és szerteágazó intézményrendszerben sajnálatos módon előfordulnak (ugyanakkor szerintem ezekkel szemben nem lép fel kellőképpen egyik egyházvezető sem), inkább arra mutatnék rá, hogy amikor Rómában, Velencében jártam, de említhetném bármelyik európai nagyvárost, amely az elmúlt évszázadok alatt komoly egyházi befolyás alatt állt, nem tudtam nem észrevenni azokat a hatalmas épületeket (székesegyházakat, palotákat, templomokat), a pompát, az arannyal és ezüsttel vastagon díszített szobrokat, oltárokat stb.. Ha arra gondolok, hogy ez hány szerencsétlen, kisemmizett család tizedéből, és más módon elvett javaiból sikerült összehozni, kicsit máshogy nézek rá! Miért kell a katolikus egyháznak ezer milliárdokon ülni, míg világszerte milliók éheznek, földönfutók? Nem az lenne az egyház feladata, hogy a nyomorultakon segítsen?
Az emberi tudatlanságra épülő egyházi (hatalmi) rendszer tanításaiban találunk azért értelmes dolgokat is. Mondhatom azt, hogy az egyház pl. a 10 parancsolattal milyen fontos értékeket közvetít, és ha az emberiség megfogadná őket, akkor mennyivel jobb hely lenne a világ. Ez igaz. De ezen parancsolatok többségének semmi köze a valláshoz. Az első négy parancsolat az egyisten-hitet helyezi középpontba (csak benne higgy, ne a bálványban, ne káromold stb.), de a következő 6 szerint tiszteld szüleidet, ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, ne szeretsd el felebarátod javait, feleségét. Ez utóbbiak a normális társadalmi együttélés szabályait jelentik! Másrészről ugye nem gondoljuk, hogy attól vallásosnak számítasz, ha nem ölsz, ha nem lopsz stb., csupán próbálsz a társadalom többi tagjával együtt élni, nem okozva neki kárt. Hiba lenne azt hinni, hogy csak a vallási tanítások, az egyház tud értéket közvetíteni, enélkül az élet céltalan és értéktelen.
A Bibliát inkább egy szép (bár néha - a hívőket a hitükben megerősítő - rémísztő) történetekkel teli, sok esetben görög mitológiai történetekről koppintott, fejezetenként célzatosan összeválogatott, az irodalomtörténetben egyébként nagy jelentőségű műnek tartok. De semmi többnek.
Véleményem szerint a vallások kiírtják a szabad gondolkozást és véleményformálást, ostoba és leegyszerűsített képzeteket erőltetnek a világra.
Mindezen túl pedig véleményem szerint az emberiség túl sokat képzel magáról... A mintegy 4,5 milliárd éves Földön az ember kialakulása csak 2-2,5 millió éve kezdődött, civilzáció időszaka is csak az utolsó 10-12 ezer évre tehető. Kicsit túldimenzionáljuk a saját szerepünket a világ történéseiben, a földi élet fejlődésében csupán egy rövidke szakasz vagyunk...