birop blogja

03 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2018w51

Közzétette biropcs, 2019-01-03 12:21

Karácsonyra ráfordulva mindenféle vegyesfelvátott idénről, régről... 

A Christmas Carol (2009) - Animation, Drama, Family, Fantasy - Dir.: Robert Zemeckis - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Ebenezer Scrooge (Jim Carrey) haszonleső öregember, kapzsisága miatt nem segít senkinek és nem ünnepli a karácsonyt. Azonban amikor szenteste hazamegy, elhunyt üzlettársa szelleme jelenik meg előtte. Szembesülnie kell a múlttal, a jelennel és az "elkerülhetetlen" jövő búskomorságával is. A gonosszal való küzdelme a benne lakozó jó megtalálásához vezeti, és belső küzdelmei árán az idei ünnep megmentésére is alkalma nyílik... ► Jim Carrey örök. Na jó, Dickens is. És bár nem egy elrontott adaptáció, de Zemeckisnek ezt CGI-al megfűszerezett élőszereplőkkel kellett volna látványossá tennie, nem pedig animációval. Meg a jellemfejlődés néhol kicsit sántít... de megható, nagyobb gyerekeknek szóló, elgondolkoztató történet kellő humorral és jó zenei aláfestéssel megtoldva...

National Lampoon's Christmas Vacation (1989) - Comedy - Dir.: Jeremiah S. Chechik - IMDb: 7,6/10; My rating: 6/10
Az Amerikai vakáció és Európai vakáció című filmekből jól ismert Griswold család újabb, karácsonyi kalandjaival ismerkedhetünk meg. Az egész család kész az év legmeghittebb ünnepére, a karácsonyra. Ismerve a Griswold családot tudható, közeleg a katasztrófa. Ahol a Griswoldok megjelennek onnan az emberek azonnal menekülni kezdenek, mert körülöttük minden leomlik, összedől, kigyullad, elpusztul. Vajon képes-e egy család romba dönteni a karácsonyt? ► A Chevy Chase-féle Vakáció-sorozat karácsonyi kiadása, avagy agyamenték ünnepelnek. Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik szeretik a 80-as évek vígjátékainak néhol kicsit infantilis humorát. A maga kategóriájában még az élvezetes darabok közé tartozik. És persze retrózásnak sem utolsó, már ha legalábbis az eredeti, 1995-ös, józsa imrés szinkront sikerül elcsípnetek.

Una pura formalitŕ / Puszta formalitás (1994) - Crime, Drama, Thriller - Dir.: Giuseppe Tornatore - IMDb: 7,8/10; My rating: 8/10
Az éjszaka kellős közepén mezítláb és bőrig ázva bevisznek egy embert a rendőrőrsre. Még nem tudják ki ő, még ő sem tudja, miért van itt... Az amnéziában szenvedő nagy írónak, Onoff-nak az írásai iránt rajongó rendőrkapitány óvatos kérdései mellett kell tisztáznia magát a gyilkosság vádja alól... ► Tornatore filmje önmagában ugyanis egy átlagon felüli minőséggel rendelkező krimi, de Tornatore nem akart ennyivel megelégedni és a szemünk láttára bontakozik ki egy kőkemény egzisztenciális dráma, egy lélektani thriller, egy olyan mű, amely felülkerekedik a szokványos, faék egyszerűségű krimiken. Hozzáteszem, hogy nem egy könnyen emészthető darabról van szó, noha nem a nyelvezete vagy a vizualitása miatt, hanem az összetettség és a hihetetlenül erős, már-már allegorikus hangulat miatt. Katartikus erejű, lehengerlő film, és nem az a darab, amit a haverokkal sörözés közben bedobva kell megnézni. A cím pedig találóbb nem is lehetne. Pótolja sürgősen, aki még nem látta!

Searching (2018) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Aneesh Chaganty - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Egy 16 éves lány eltűnik. A rendőrség nyomoz, az apa türelmetlen, az ügy nem halad. A lány apja úgy dönt, hogy maga is kezébe veszi a kutatást, és bemerészkedik arra a területre, ahol ugyan bizonytalanul, tájékozatlanul mozog, de egyedül ott találhatja meg eltűnt lánya nyomait: a neten. Úgy érzi, minden titok egyetlen helyen gyűlt össze, és minden rejtély megoldása itt található: egy laptopon. Megküzd az ismeretlen világgal. Virtuális térben mozog, de valódi eredményt akar: a lányát. ► A Keresés egy klasszikus építkezésű krimire emlékeztet: megvan benne a félrevezető nyomoktól kezdve az ártatlannak bizonyuló gyanúsítottakon át a végső duplacsavarig minden, mégis olyan érzés, mintha valami teljesen új dolgot látnánk. Mert bár a történet nem, a formanyelv merőben eltér az eddig megszokottól: Chaganty alkotása önmagában bizonyíték arra, hogy a digitális térben való mozgás univerzális élménnyé vált, ezért egy komplex történetet is el lehet mesélni néhány jól irányzott klikkeléssel, telefonos videóval és chatbeszélgetéssel. Én azok közé tartozom, aki ugyan tetszetősnek látja az új formanyelvet, és a Keresés ugyan ebben a tekintetben formabontó, de nem példanélküli alkotás.

Undercover Blues (1993) - Comedy, Crime - Dir.: Herbert Ross - IMDb: 6/10; My rating: 7/10
Jane Blue és férje, az ugyancsak szuperkém Jeff szögre akasztja hivatását és nyugodt életre vágyva családot alapítanak. De egy igazi profi sohasem tagadhatja meg szakmáját, úgyhogy amikor volt főnökük arra kéri őket, hogy szakítsák meg kicsit a dajkaságot, és segítsenek egy nemzetközi gengszterbanda felszámolásában valamint egy eltűnt fegyverszállítmány felkutatásában, mi mást is tehet a Blue család, igent mondanak, és felkerekednek, immár hármasban. ► A Két és fél kém gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, amin nyilván az akkori korlátos felhozatal és a zseniális szinkron is rengeteget dobott. Sok év után újrázva még mindig széles mosollyal az arcomon néztem végig kb. két és félszer, ahogy ez a végtelenül laza, csuklóból replikázó kémpáros zsebretett kézzel fenekeli el a burleszkes formátumú rosszarcúakat ebben a komédiában. Stanley Tucci-t pedig azóta már láttam nagyon komoly szerepekben is, de én, amíg világ a világ, Morty-ként fogom emlegetni... tudom-tudom, Muerte!  

Jeux d'enfants / Szeress, ha mersz (2003) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Yann Samuell - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Sophie (Marion Cotillard) és Julien (Guillaume Canet) nyolcévesen találkoznak először és egy pillanat alatt megtalálják a közös hangot. Barátok lesznek, s hamar ki is találnak egy játékot, amely – bár ekkor talán még nem is sejtik – egy életre összeköti őket. „Mered vagy nem?” – hangzik újra meg újra a kérdés, melynek tétje egy körhinta formájú süteményesdoboz, amely ide-oda vándorol a két (örök) gyermek között... ► A rendező az őrületig fokozódó összetartozásról mesél, miközben a szerelem és a barátság természetét próbálja megfejteni. A cinkos barátság és a mámoros szerelem között az emberi kapcsolatok minden formáját kipróbálják, de soha nem teljesedik be az éppen aktuális állapot, mert a végtelen önzés, zsarnoki szeretet és a feltétlen odaadás érzésének különböző változatai folyton összekuszálódnak bennük. A tér és idő nem befolyásolja összetartozásukat, bár mással élnek mindketten, mégis, amikor újra találkoznak, elölről kezdődik minden. Számomra egy inkább érdekes, mint egy igazán jó filmként marad meg... bátor, mer nyálas témázni nem nyálasan, s mer "örökkézni". Egy költői ihletettségű mese...

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
17 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w50

Közzétette biroph, 2018-12-17 12:52

Egy kicsit szomorkás hét van mögöttem két francia filmmel, egy fél-dokumentum filmmel Peter Dinklage-dzsel a főszerepben és két nagyon várt, de inkább csalódásba forduló amerikai mainstream mozival... 

Phantom Thread (2017) - Drama, Romance - Dir.: Paul Thomas Anderson - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A csillogó 50-es években, a háború utáni Londonban Reynold Woodcock, a híres szabó (Daniel Day-Lewis) és nővére, Cyril (Lesley Manville) a brit divatvilág központi figurái: ők öltöztetik a királyi családot, a filmsztárokat, az örökösnőket, a felső tízezer tagjait, az első bálozókat és a rutinos dámákat a Woodcock Ház sajátos stílusában. Nők jönnek és mennek Woodcock életében, akik ihletet és társaságot biztosítanak a megrögzött agglegénynek, míg össze nem találkozik egy fiatal, magabiztos nővel, Almával (Vicky Krieps), aki hamarosan az élete állandó részévé válik, mint múzsa és szerető. Reynold eddig pontosan megtervezett és mintaszerűre szabott életét szép lassan szétzilálja a szerelem... ► Daniel Day-Lewis utolsó szerepét alakítja a Fantomszálban, a hatalmi játszmák és bőséges reggelik filmjében. Paul Thomas Anderson nagyon precíz és tudatos rendező, tehát filmjeiben minden elejtett szónak és céltalannak tűnő kameramozgásnak jelentősége van, így aztán a Fantomszál világát sem érezni kidolgozatlannak. Ugyanakkor ez a történet nem arról a közegről szól, amelyben játszódik. Valójában ez egy három szereplős film, és a hatalmi játszmákról, az irányítás lehetőségeiról szól. Az önimádó, szektavezér-típusú férfihős és a dominanciaharcok feszültsége miatt a Fantomszál Paul Thomas Anderson kettővel ezelőtti filmjére, a bámulatos The Masterre emlékeztet leginkább. De míg azt szó szerint is mesterinek éreztem minden részletével együtt, itt most a hosszú beállítások és eseménytelenség kombinációjával csordogáló 130 perces játékidőt jócskán megéreztem. A színészi munkát viszont akkor is könnyű csodálni, mikor egyébként érezzük, hogy nem ezzel a filmmel kett volna Daniel Day-Lewis-nak elbúcsúznia... 

Bao (2018) - Animation, Short, Family, Fantasy - Dir.: Domee Shi - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A hét és fél perces mesében egy kínai-kanadai édesanyát ismerünk meg, aki depressziós üresen maradt családi fészke miatt. Ám újabb esélyt kap az anyaságra, amikor az általa készített pici gőzgombócok varázslatos módon életre kelnek. ► A hihetetlen család 2 előtt a legtöbb moziban levetítésre került a Pixar Bao című rövidfilmje, ami a maga egyszerűségében is egy remek, megható családi történet. A „bao” szó egyébként két dolgot jelent kínai nyelven: az első azt, hogy gőzgombóc, míg a második értelmezése értékeset jelent, valamiféle kincset. És, hát mi is a legnagyobb kincsünk? 

Venom (2018) - Action, Sci-Fi - Dir.: Ruben Fleischer - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
Az űrből jön, és csak akkor létezik, ha egy másik lényen élősködhet. Gazdateste Eddie Brock (Tom Hardy) újságíró, de ő maga hidegfejű szadista, aki a világ létét fenyegeti, ám néha mégis kiáll az ártatlanokért. Pókember egyik különleges erejű, veszélyes és kiismerhetetlen ellenfele maga sem tudja, hogy a fény vagy a sötétség oldalán áll-e: különleges betegsége (mely egyben az emberek fölé emeli) néha a jók, néha a gonoszak közé sodorja. Abban az egész Univerzumot megrázó csatában, amely most vár rá, a jóságára és a gonoszságára is szüksége van. ► Adott az egyik legkeményebb Marvel-karakter és a szívtipró félisten Tom Hardy: engedjük hát szabadon a képzeletünket, és fantáziálgassunk csak arról, hogy milyen fantasztikusan izgalmas filmet lehetne ezzel a kombóval készíteni. Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, milyen lenne egy olyan film, amely egyetlen ponton sem közelíti meg a „fantasztikusan izgalmas” fogalmát... A probléma ott kezdődik, hogy a Marvel-producereknek Ruben Fleischer rendező vezényletével egy masszaszerű filmhibridet sikerült összehozniuk, amely anélkül kelt önálló életre, hogy az alkotók pontosan tudták volna, hogy mi lesz abból, amit megszobornak. A film első fele megfontoltan, ráérősen építkezik és az ebben résztvevő figurák képregényesen vázlatosak, de legalább vannak körvonalaik. Aztán mikor Eddie végre találkozik Venommal, akkor hirtelenjében minden megborul. De úgy, mintha a producerek berontottak volna a forgatókönyvírók írószobájába, felrúgták volna az asztalt azzal, hogy márpedig ennek a filmnek mostantól humorosnak és könnyednek kell lennie, és baromira fel kell pörögnie. Mintha a Men in Black kissé morbid idegenábrázolása találkozna a 80-as zsarufilmek folyamatosan veszekedő romantikájával és a szintén ezekben az időkben elterjedt idegeninváziós B-filmekkel, csakhogy mindeközben a felépített karaktereket a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt elnyeli egy idegen parazita, amely aztán se füle, se farka tettekre készteti őket... Összességében a Venom, mint film is olyan lett, mint a címszereplője: egy burjánzó, alaktalan forma, aminek van egy-két izmos húzása. 

My Dinner with Hervé (2018) - Biography, Drama - Dir.: Sacha Gervasi - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Hervé Villechaize már a filmes karrierje előtt is sikeres festő, fotós és modell volt, viszont mivel gyerekkora óta zaklatásoknak és élcelődéseknek volt kitéve a termete miatt, a depressziója és az öngyilkossági kísérletei miatt többször is hullámvölgybe került az élete. Kétszer megházasodott, de mindkétszer el is vált, végül 50 évesen, 1993-ban öngyilkos lett. Ezt az őrült tempójú, bulikkal, nőkkel, sikerekkel és bukásokkal bőven tarkított életpályát mutatja be tehát Peter Dinklage a My Dinner with Hervé című drámában. ► A Hervé vacsorára egyfajta memoár. Egy olyan színész emlékirata, akiről még csak azt sem lehet jó szívvel elmondani, hogy tehetséges volt abban, amit csinált - szemben Peter Dinklage-dzsel, aki (ismét) tökéletes a szerepben. Inkább egy freak-show benyomását keltette a szereplése, de fáradhatatlan exhibicionizmusa folyamatosan tolta az ismertség irányába. Aktuális filmünk így valójában nem gonosz és kizsákmányoló képben állítja be Hollywoodot és a showbizniszt, hanem csak azt közli, ez az élet nem való mindenkinek. A helyzet az, hogy Hervé nagyrészt saját magának köszönhette bukását. Élveteg, hedonista és kompromisszumot nem ismerő életmódja és telhetetlensége is bőven oda juttatta, ahova került. Sacha Gervasi a szokásos életrajzi filmekkel ellentétben megfürdeti a sárban, majd mégis felemeli Hervé Villechaize-t és méltó emléket kreál a kisember köré, akit sztároltak, sokszor kinevettek, de végső soron nem ismertek. Nem menti fel őt, de együtt tudunk érezni szenvedéseivel... 

Du vent dans mes mollets / Dandelionék (2012) - Comedy, Drama - Dir.: Carine Tardieu - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Rachel Gladstein félénk, 9 éves egyke, akit anyja, a tipikus "jiddishe mame" szinte megfojt kontrolláló szeretetével. Az új tanév elején Rachel megismerkedik Valére-vel, aki szöges ellentéte: gátlástalan, szókimondó, aki azonnal nagy hatással lesz rá. Kettejük barátságával párhuzamosan a szülők között is szoros kapcsolat alakul ki, különösen Valérie elvált anyja és Rachel apja között. Colette Gladstein növekvő féltékenységgel szemléli a férje és Catherine között kialakuló érzelmet és ezért kénytelen szembenézni házasságuk elszürkülésének okaival. ► 2012-ben a francia filmek kedvelőinek nagy meglepetést okozott ez a regényadaptáció, nevezetesen Raphaele Moussafir gyerekekről, de inkább felnőtteknek szóló „Du vent dant mes mollets” című alkotásának filmre vitele. A keserédes történet sikerének titka egyrészt talán az, hogy a gyerekek lelkivilágához nem negédes leereszkedéssel, hanem humorral és empátiával közeledik, másrészt pedig, hogy a szomorúságot és a vidámságot megfelelően kombinálja. Igazából csak a lezárással van problémám, a film végi események kissé előkészítetlenek, de talán ez is kell ahhoz, hogy végül ne ennek tulajdonítsunk nagy súlyt, amikor visszagondolunk a történetre. Megható, kedves, vicces.

Tout le monde debout / Szerelembe gurulva (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Franck Dubosc - IMDb: 6,4/10; My rating: 7/10
Jocelyn sikeres üzletember, híres nőcsábász, megrögzött hazudozó és szerepjátékos, az egyéjszakás kalandok bajnoka. Miközben orvos barátja tanácsára megpróbálna leszokni minderről, hódító énje ismét felülkerekedik. Ezúttal kerekesszékesként hajt rá egy bombázóra. Egészen addig, amíg a lány be nem mutatja neki mozgássérült nővérét, Florence-ot. Ettől kezdve a szerep állandósul... Lehet-e mentség a szerelem a hazugságra? Meddig tartható fenn a szerepjáték egy párkapcsolatban és milyen áron? ► A forgatókönyv írók élettel és egyediséggel töltötték meg a szereplőket, jól kidolgozottak és könnyű velük azonosulni. Franck Dubosck filmje klasszikus romkom, annak minden kötelező elemével – félreértés, elválás, újra egymásra találás -, de a szintén francia Életrevalókhoz (Intouchables) hasonlóan az emberségről tesz tanúbizonyságot: ebből a történetből is árad az az életigenlő pozitivizmus. Számtalan olyan témájú film született már, amiben az öregedő agglegény úgymond az érzelmei áldozata lesz és végre megállapodik. Így bár az ismert sablonokból építkezik, melyen a mozgássérült téma frissít valamennyit. Ugyanígy a humor repertoárnak is a témához kapcsolódó komikumai a frissebb darabjait láthatjuk. A főszereplő charme-ja, és partnerének bája működik. Összességében egy élvezhető romantikus vígjáték.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
12 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w49

Közzétette biropsze, 2018-12-12 08:41

Meg kellett néznem, hogy mi volt múlt héten, hogy csak 2 film fért bele... de egy borzasztóan rossz három napos konferencián, és a szokásos estig tartó család-menedzselési dolgokon kívül nem volt semmi hátráltató. Lehet, hogy csak az ünnepek előtti lefáradás... 

Félvilág (2015) - Drama, History, Mystery - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,2/10; My rating: 8/10
Ki ölte meg Mágnás Elzát és miért? Az I. világháború előtt hónapokig ez a kérdés tartotta lázban Budapestet, és foglalkoztatja száz év elteltével is a közvéleményt. Erről a rejtélyről lebbenti fel a fátylat a Félvilág, amely Mágnás Elza (Kovács Patrícia) utolsó napjait dolgozza fel. A félvilági életet élő kurtizán és bigott komornája, Rózsi (Gryllus Dorka), valamint a fiatal és naív cselédlány, Kató (Döbrösi Laura) között szövődő bizarr, szenvedélyes viszonyokat és sikamlós hatalmi játszmákat bonyolítják tovább az Elza körül felbukkanó férfiak (Kulka János és Sándor Péter), egészen a sokkoló végkifejletig. ► Nem a Saul fia a hazai filmes világ egyetlen nagy dobása 2015-ből; Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró krimibe illő történetet feldolgozó drámája, a Félvilág olyan színvonalas alkotás, amelyre szintén méltán lehetünk büszkék. Kevés pénzből kaptunk egy klassz történelmi thrillert, egy hangulatos korrajzt, ügyes helyszínválasztással, remek dramaturgiával, amiben nem csikorognak a párbeszédek, és olyan sztárjaink villantanak profi filmes színészi kelléktárat, mint „a magyar Gary Oldman”, Kulka János. Övé a legalaposabban kidolgozott és átgondolt mellékszereplő, s a film talán legjobb részlete – a fentről filmezett ágyjelenet s azt követő, elképesztő és humoros párbeszéd – neki (és nyilván a forgatókönyvírónak) köszönhető. A díszletek és a jelmezek a színészgárdához hasonlóan szintén telitalálatok, tökéletesen jelenítik meg az első világháború előtti miliőt. A Szász-Köbli alkotópáros közönségbarát filmje az újabb pozitív meglepetés számomra!

Overboard (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Rob Greenberg - IMDb: 5,9/10; My rating: 6/10
Leonardo, az önelégült, gazdag playboy, Mexikó legtehetősebb családjának sarja felveszi a gyermekeit egyedül nevelő Kate-et, a munkásosztály gyöngyét luxusjachtjának takarítására. Röviddel azután, hogy igazságtalanul kirúgja a nőt és még a fizetségét is megtagadja, Leonardo átesik a hajókorláton a heves partizás közepette, majd Oregon partjainál tér magához – emlékezetkieséssel. Kate felbukkan a kórházban, és hogy elégtételt vegyen, elhiteti Leonardóval, hogy ő a férje… ► Az 1987-es, Kurt Russell és Goldie Hawn főszereplésével készült A vasmacska kölykei (Overboard) 2018-as remakeje már közel sem annyira kreatív, sem jópofa, csak a jó színészi gárdának volt köszönhető, hogy az Átejtve elbírt majdnem két órás játékidőt, sőt még szerethető is lett a maga módján. Pedig nem kellett volna sok ahhoz, hogy ez egy kifejezetten jó film legyen, minden buta, sablonos megoldása és elképzelése ellenére sem. Ettől függetlenül, aki szeret jókat nevetni csacskaságokon, és a nyár látványában gyönyörködni, ne hagyja ki ezt az alkotást. 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
05 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w48

Közzétette biropsze, 2018-12-05 14:08

Vége lett az Aranyéletnek. Végül, úgy érzem, nagyjából sikerült az HBO-nak kitöltenie azt az űrt, ami Endre bá után maradt az előző évad végén. Ebbe a hétbe most csak ez a 8 rész fért bele...

Aranyélet: Season 3 (2018) - Action, Drama, Thriller - Dir.: Zsombor Dyga - IMDb: 7,3/10; My rating: 8/10
Miklósiék végre a mindig áhított aranyéletet élik. Ám a vérrel és árulással szerzett jólét békés felszíne alatt továbbra is forrnak az indulatok. Vajon összeegyeztethető a család, a hatalom, a karrier és a tisztesség? ► Hát vége. Miklósiéktól el kell köszönnünk, de talán jól is van ez így. Krigler Gábor showrunner azt mondta, tudnák még folytatni ezt a sztorit, de minek, és valahogy úgy vagyok én is ezzel, hogy talán még néznék több évadot is erről a rettenetesen elcseszett családról, de minek. Így van jól, hogy vége. És igazából jól van vége, még ha nem is vagyok vele teljesen elégedett. Engem mindig is érdekelt, így talán ezért is tetszett az aktuálpolitikai vonal erősítése a záró évadban, bár az Aranyélet mindig is próbált aktuális lenni a magyar valóság bemutatásában. Ráadásul ezt úgy, hogy ezeket a részeket másfél-két éve kezdték el írni... Persze, tennénk fel a költői kérdést, mi is változott azóta? SPOILER Egyértelmű volt, hogy a készítők minden családtag esetében csúcsra járatták a konfliktusokat - egyes karakterek esetében már-már túlfeszítve a húrt -, hogy aztán minél látványosabb legyen a "bukás". A túlzások talán szándékosak volt több esetben, ami ilyenkor szimbolikus töltetet kap (a lopott pénzről való döntés, a gyerek világrahozatala), ami aztán mind a választott új élet irányába vitte a család sorsát. A végére egy nagy időugrás is belefért, és jöhetett a csendes zárás. Volt, amit lehetett volna rövidíteni (pl. Janka szenvedése) és máshol jobban kibontani, illetve sokkal jobban megoldani technikailag (Janka gumiarca), de összességében így is egy remek, az utóbbi évek legjobb hazai készítésű sorozatának záró évadát láthattuk! Még több ilyet!

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
26 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w47

Közzétette biroph, 2018-11-26 08:46

Mondhatnám, ha igaz lenne, hogy magyar hetet tartottam, de csak 3 hazait abszolváltam. A nagy vitákat kiváltott, mészároslőrincet kiáltó Kojot-ot, ami jobb volt, mint amire számítottam; és két Köbli filmet, amikben mindig van egy kis történelem, egy kis moralizálás és sok izgalom. Végre letudtam a Westworld 2. évadát is, ami a folytatásra nézve veszélyekkel teli, de továbbra is lebilincselő sorozat. A most nyári blockbuster időszakból a legjobb és talán a legrosszabb akció volt még, majd levezetésnek az OSS 117 második kalandját vigyorogtam végig. Fárasztó hét volt...

Kojot (2017) - Action, Drama - Dir.: Márk Kostyál - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Ez a gúnya azonban egyre jobban szorítja. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt. A természetközeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható "Döbrögi", Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. ► Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét. A virtus, ahogy a közeg is, nagyon magyar, de a cselekmény hollywoodi stílusú, különösen sokat merítve a western elemeiből. Számomra a Kojot utolsó húsz-harminc perce, amikor az alkotók hirtelen megoldásokat kínálnak mind a birtok, mind Misi férfiidentitásának és párkapcsolatának konfliktusaira, már kissé következetlennek hatott, így kevésbé tetszett. Ráadásul a rendező túlzásba viszi a lassításokat a nagy leszámolás során, így a potenciálisan bivalyerős akció elveszíti erejét. Mindazonáltal kellemes csalódás volt a film, ami egyszerre szól az emberi jellem fejlődéséről, a generációk közti kapcsolatokról, vagy napjaink nagy magyar valóságáról, de mégsem tűnik úgy, mintha a napisajtót rágná a szánkba. 

Örök tél (2018) - Drama, History, Romance - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
1944 decemberében orosz katonák nőket gyűjtenek be egy dél-dunántúli kis faluban. Azt mondják, dolgozni viszik őket három hétre. Irén, a sváb fiatalasszony - akinek férje a fronton harcol - kislányát és szüleit hátrahagyva sorstársaival nekiindul az ismeretlennek. Bevagonírozzák őket és egy hosszú és keserves vonatút után a Donyec-medence egyik táborában találják magukat. A svábokat, mint háborús bűnösöket kezelik, és felelőssé teszik őket a német katonák által elkövetett borzalmakért. A táborban, a bányában embertelen körülmények vannak, keveset ér az emberi élet. A lelkileg és fizikailag is összetört Irén megtetszik, egy fogolytársának - a maga szabályai szerint túlélni igyekvő Rajmundnak - akinek az életét is köszönheti. A férfi és a nő között különös kapcsolat szövődik, melynek épp úgy szabályai vannak, mint a túlélésnek. Vajon sikerül-e hazajutniuk? ► Önmagában is ritkaság, hogy egy hasonló történet főszereplői nők legyenek, de további különlegesség, hogy egy magyar film a magyarországi svábokról szól. Az Örök tél így egy, a málenkij robotnál is kibeszéletlenebb szégyenfoltról, a nemzetiségek kollekív bűnösségének világháborús tragédiájáról is szól. A film a nyílt kegyetlenkedés mellőzésével elkerüli a hatásvadász jelleget, miközben a képi ábrázolás terén erősít rá a szenvedésre és a kilátástalanságra. Meglep pár remekül kinéző totállal és ötletes kameramozgással a nézőt. A kietlen havas táj atmoszférikus (az Örök tél egy részét Szlovákiában vették fel), a néhol trükkökkel odarakott hó pedig teljesen hihető. A belső terekben már feltűnik a szerényebb tévéfilmes forma, de összességében magasan ez Szász Attila legjobb képi világú filmje. Nekem kimondottan tetszett a nyíltan kimondott morális dilemma feszegetése is. Melyik taktikája válik be: a rideg, elszigetelődő és önző ügyeskedés, vagy az empatikus, vallásos, érzelmeit el nem fojtó küzdelem a célravezető? Lehet-e embernek maradni az embertelenségben és közben túlélni? Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró párosa számomra nagyon kellemes meglepetés okozott ezzel a filmmel, aminél nem éreztem, hogy belassulna, merengene, mégis részletezően tudja bemutatni a drámai részeket. 

Trezor (2018) - Thriller - Dir.: Péter Bergendy - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Az alaphelyzet hihetetlen, de igaz: a szabadságharcot vérbe fojtó, újraszerveződő belügyesek '56 novemberében azzal a kínos helyzettel szembesülnek, hogy képtelenek behatolni saját trezorjukba, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik. A speciális trezorkulcsok a forradalom zűrzavarában elvesztek, a trezorajtó pedig olyannyira bombabiztos, hogy a kézigránátnak sem enged. Pedig az épületet felügyelő orosz katonák sok mindennel próbálkoznak. Végül rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, akinek egyszer már sikerült feltörnie ezt a trezort. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított... ► A Trezor erőssége, hogy pusztán néhány szereplővel és gyakorlatilag egyetlen helyszínnel képes a bemutatni az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni zűrzavart. Köbli megint ügyesen nyúlt ehhez a témához is: történelmi esemény, illetve korszak esszenciáját megragadva ütköztet emberi sorsokat. Anger hitelesen formálja meg a kisembert, aki egyszerre bűnös, aki bűnhődik, munkás, aki hisz a rendszerben, széftörő, akiben ott a szakmai büszkeség, illetve apa és férj, aki szeretné viszontlátni a családját; közben sziszegve, morogva bazmegel, de úgy, hogy a néző nem tudja nem szeretni, nem tud nem azonosulni vele. Izgalmas és fordulatos 1956-os film tankok, barikád és Molotov-koktél nélkül.

Mission: Impossible - Fallout (2018) - Action, Adventure, Thriller - Dir.: Christopher McQuarrie - IMDb: 7,9/10; My rating: 8/10
Ethan Hunt és az IMF csapat ismerős szövetségessel együtt fut versenyt az idővel egy balul elsült küldetés után… Próbálnak visszaszerezni három plutóniumgolyót a Szindikátus maradványaként fenn maradt Apostolok szervezetétől, de cserébe át kell adniuk a legutóbbi alkalommal elfogott veszélyes terroristát, Solomon Lane-t. ► Már a Titkos Nemzet esetében is észrevehető volt, hogy kevesebb hangsúly került Ethan Hunt természetfeletti fizikumára, és felerősödött a belső vívódásának, jóságának és emberségességéneknek jelentősége az egyes helyzetekben. Mindezt most szájbarágósan is megkapjuk, de nem zavaróan. Az Utóhatás önreflexívebb is az eddigi M:I-filmeknél; szinte mindenki önmaga fáradt paródiája, élen a folyamatosan kifulladó, széthízott fejű Ving Rhamesszel. Míg az U.N.C.L.E. embere után ismét jó svádájú kémhercegként láthatjuk a vásznon a bajszos Henry Cavill-t, aki jól hozza a nyersebb karaktert a filmben. És hát az akciójelenetek: hajmeresztőek és jól megkomponáltak is, ami az operatőri mellett a vágó munkáját is dícséri! Meg, hát Cruise-t, aki láthatóan minden izmával azon van, hogy megmentse az akciófilm eszméjét és ez tagadhatatlanul sikerül is neki. A kamera nem hazudik, amikor a közeli felvételeken azt látjuk, hogy Ethan Hunt egy repülő helikopterre mászik fel, vagy amikor macskaköves párizsi utcákon száguldva motorozik bukósisak nélkül, túlélve minden hajtűkanyart, akkor bizony őt látjuk. Az Utóhatás erős film, ugyan a műfaj megújítójaként nem fogjuk emlegetni, de az biztos, hogy hatodik résztől ennek az élménynek a töredékét sem szoktuk kapni. Cruise, McQuarrie és a stáb többi tagja bebizonyította, hogy ilyenkor sem lehetetlen küldetés valami nagyot alkotni. 

The Meg (2018) - Action, Horror, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Jon Turteltaub - IMDb: 5,8/10; My rating: 5/10
Amikor az Amerikai Haditengerészet különleges búvárja, Jonas Taylor egy balul sikerült bevetés után azt állítja, hogy a társai azért haltak meg mind, mert a tenger mélyén egy réges-rég kihalt őscápa támadt rájuk, senki nem hisz neki, és leszerelik. Ő viszont nem tud szabadulni az esettől: kutat, olvas tanul, szeretné megérteni, hogy mi történt vele – arra készül, hogy egyszer visszatér a mélybe, és szembenéz a társai gyilkosával. ► Nincs új a nap alatt a cápás, kiváltképp az óriáscápás történetek között sem, ugyanis aki aktívan követi a The Asylum stúdió vagy a SyFy agymenéseit, már úgy van vele, mindent látott, amit egy ilyen témából ki lehet hozni (homokcápa, szellemcápa, sokfejű cápa), mégis az idei versenyző egy meghökkentő és sosem használt eszközzel akar új utat nyitni ennek az egyébként minden körülmények közt abszurd témának: a minőséggel. A manapság kb. 130 millióból készült filmekkel viszont az a baj, hogy PG-13-ban kell izgalmasat összehozniuk, ami egy cápás témánál már-már lehetetlen küldetés. A látvány egyébként rendben van, de azért időnként megbicsaklik. Az díszletek monumentálisnak hatnak, de a CGI cápa néhol igen gyengus. A konfliktusok sablonosak, a forgatókönyv kiszámítható. Vagyis pontosan olyan, amilyenre számítunk. Sajnos a cápasztori, így önmagában, már nem annyira érdekes... 

OSS 117: Rio ne répond plus / A riói küldetés (2009) - Action, Adventure, Comedy, Crime - Dir.: Michel Hazanavicius - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
1967-et írunk. Hubert Bonisseur de La Bath ügynök titkos megbízatást kap, amely szerint Rio de Janeiro-ba kell utaznia, és egy második világháborús náci tisztet kell felkutatnia. A küldetésben segítségére lesz egy rendkívül csinos Mossad-ügynöknő is. ► A korlátolt, rasszista és szexista Hubert Bonisseur de La Bath kalandja egy újabb részben. A titkosügynök szatíra riói folytatása számomra már elveszetette az újdonság hatását. A számos remek poén forrását adó és viccesen fárasztó figuránkat alakító Jean Dujardin mellett sok más nincs a filmben. Persze lehet, hogy nem is kell, de talán mégsem véletlen, hogy egy újabb folytatás már nem készült... Ennek ellenére egy szórakoztató esti program a viccesen kínos jellemkomikumok kedvelői számára. 

Westworld: Season 2 (2018) - Drama, Mystery, Sci-Fi, Western - My rating: 8/10
2016 szenzációja volt az HBO Michael Crichton klasszikus filmje ihlette sorozata, ami a mesterséges értelem hajnalán játszódott, és a bűnbeesés evolúcióját mutatta be olyan világban, ahol az ember minden vágyát kiélheti. Két évig kellett várni a második évadra, hogy Lisa Joy, Jonathan Nolan és J.J. Abrams irányítása mellett folytatódjék a sötét odisszea. A történetbe ott kapcsolódunk be, ahol abbamaradt, az androidok fellázadnak, és Dolores vezetésével átveszik a hatalmat az élménypark felett. ► Az egyértelmű, hogy a Westworld mindkét évada pazar módon kivitelezett sorozatot mutat, egészen elképesztő képi világgal, látványtervezéssel, színészi gárdával, mozifilmek számára is irigylésre méltó méretekkel, kivitelezéssel és ambíciókkal. A sztorin múlik tehát minden. A második évadban nem elég, hogy meghagyták az idő kifürkészhetetlenségét, de a terekkel és a „csapatok” narratívájával is játszadozni kezdtek (lásd „Mostantól mi vagyunk a történetünk írói.”), ami egy idő után rendkívül fárasztóvá és már-már követhetetlenné vált a cselekményfolyam. Őszintén szólva, én úgy 3-4. rész után el is engedtem a dolgot, és hagytam, hogy sodorjon magával az ár... :) A morálfilozófiai témák (emberi vs nem-emberi, szabad akarat vs írott kódok, valóság vs virtualitás) izgalmasak - én személy szerint rajongok értük - az újabb és újabb parkbeli világokon és karaktereiken keresztül, ötvözve a flashback történetekkel, rendkívül lebilincselőek. Akkor mi a baj? Egyrészt az, hogy ehhez a történetvezetés terén nagyon-nagyon sok erősen megkérdőjelezhető döntés társul, amik erősen rontják az élményt. Másrészt a robotika ilyen szintjén már tét nélkülivé válik a szenvedés és a halál (egy új testbe kerülhet feltöltésre a tudat vagy programkód), és nem tudod, hogy akit látsz egy adott testben, az most tényleg az a karakter-e, akire számítasz?! Innentől kezdve a kuszaság végtelen sorát eredményezheti a sorozat, ha a készítők nem figyelnek. Észrevettem magamon, hogy talán emiatt is, szinte csak William mellékszálai és fejlődése kötött le. Elbukdácsoltunk az évadzáróig, ami persze ellvart néhány szállt (pl. miért volt szükség a többszálú cselekményre), és szerintem izgalmas záróképsorokat kaptunk az elengethetetlen cliffhangerrel, de a folytatásban a fenti problematikára még jobban oda kell figyelniük a készítőknek, vagy az lehet az utolsó lehetőségük. Kapnak rá elég időt, hiszen a 3. évad majd csak 2020-ban érkezik... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 

Oldalak